A település Tolna megye nyugati szegélyén található. Tájéka szervesen kapcsolódik a külső-somogyi dombvidékhez, amely épp e környéken éri el egyik legmagasabb pontját. Várong határának egy része a két háború között megtartott Hunyadi-birtokok parcellázása következtében átnyúlt Somogyba is. A XVIII. század elejétől ismert olyan adat is, amely a falut Somogy vármegyébe helyezi. A Várong körüli települések valamikor mezővárosok voltak: Szakcs, Tamási, Somogyszil, a századfordulóig fontos céhes iparral és kereskedelemmel rendelkeztek. A község Szent István korában fordult elő először írott formában. I. István király korában egyébként – mint azt Györffy György is említi – a királyi testőrség lakhelye volt. Erre utal a falu neve is, mely a Voering skandináv szót rejti magában, amely későbbi orosz változatban varég formában jelent meg, jelentése zsoldoskatona, testőr. A falu nevét említette az 1138-ban keletkezett dömösi adománylevél is, amelyben II. Béla és Álmos herceg Várongról harangzókat adományozott a dömösi apátságnak.

Az 1563-1631-ig megmaradt török adóösszeírások adataiból kiderült, hogy a falu folyamatosan lakott maradt, s lakóinak száma a környező településekhez képest sem volt alacsony, A feljegyzésekben rendszeresen 15-18 ház szerepel. Mutatja a falu jelentőségét az is, hogy az 16A3. évi missziós jelentés, amelyet a török területeken tevékenykedő papok készítettek, Várongot plébániaközpontként vették számba, melyhez Marasd és Szil is tartozott. Ideiglenes elnéptelenedése inkább a kuruc harcok idején történt. A falu területének a határai is ebben az időben zsugorodtak össze, mert szakcsi tanúk vallomásaiból is kiderült, hogy a két falu valaha határos volt, de a lápafőiek erőszakkal elfoglalták a földterület nagy részét.

1734 május 31. sorsdöntő nap volt Várong életében, ugyanis ezen a napon adta ki Keresztesi János göllei plébános azt a szállólevelet, aminek hatására újraindult az élet Várongon.
Ezután kerülhetett sor az irtásokra, a falu lakói viszonylag kedvező helyzetben éltek. Ezt mutatja 1744-ből egy bizottság jelentése is, amelyik a települési szerződésüket is megtekintette. Az irtásokat és a határ megtisztításának, a mezőgazdaság kialakításának nehéz munkáját a várongiak 1734 és 1767 között végezték el. Ebben az időszakban alakult ki a kétnyomásos gazdálkodási rendszer is. A lakossága már ekkor katolikus volt, anyagi erejét is mutatta, hogy 1752-1759-ig felépítették a barokk stílusú templomot.

Várong népessége a 2011. évi hivatalos adatok alapján 148 fő volt, de a XX. század elején még 500 főre is tehető volt ez a szám.